Definíció
A felhalmozási szakasz egy piaci ciklus olyan fázisa, amikor egy kriptovalutát vagy más eszközt fokozatosan vásárolnak a viszonylag tájékozottabb vagy hosszú távú szereplők. Jellemzően egy árfolyamesés vagy elhúzódó lejtmenet után következik be, amikor az eladási nyomás már enyhült, és az árfolyam-ingadozás (volatility) is mérséklődni kezdhet. Ebben a szakaszban a kereskedési aktivitás gyakran inkább csendes, de kitartó vételi érdeklődést mutat, nem pedig agresszív eladásokat. A fogalom lényege a tulajdonosi szerkezet átrendeződése: a rövid távú vagy kényszerhelyzetben lévő befektetőktől a türelmesebb piaci szereplők felé.
Fogalomként a felhalmozási szakasz a kínálat és kereslet szerkezeti változására helyezi a hangsúlyt, nem pedig a rövid életű ármozgásokra. Általában a pesszimista hangulatból a semlegesebb vagy óvatosan optimista piaci környezet felé való átmenettel társítják, még akkor is, ha az árfolyam látszólag oldalaz. Sok piaci elmélet szerint ezt a szakaszt egy lehetséges felértékelődési fázis vagy emelkedő trend követheti, de ennek időtartama és kimenetele bizonytalan, és semmiképp sem garantált. A kifejezést egy jellegzetes piaci viselkedésmintázat leírására használják, nem pedig konkrét kereskedési jelzésként.
Háttér és használat
A kriptopiacokon a felhalmozási szakaszt gyakran a tágabb piaci ciklusok és a hosszú távú pozicionálás összefüggésében tárgyalják. Az elemzők erre a fázisra hivatkoznak, amikor olyan időszakokat írnak le, amikor nagy szereplők, hosszú távú befektetők vagy más erős kezek vélhetően pozíciókat építenek, miközben a lakossági érdeklődés és a forgalom viszonylag visszafogott. Ezt a szakaszt gyakran állítják szembe a ciklus későbbi fázisaival, amikor a lelkesedés és a részvétel kiszélesedik, és az árfolyamtrendek sokkal egyértelműbbé válnak.
A kifejezést diszkrecionális és rendszerszintű (szisztematikus) kereskedési megközelítésekben egyaránt használják arra, hogy besorolják, egy eszköz éppen hol tarthat a teljes ciklusán belül. Nem határoz meg pontos árfolyamszinteket, időtávokat vagy kötelező indikátorokat; inkább a piac tulajdonosi szerkezetének és hangulatának minőségi állapotát ragadja meg. A gyakorlatban a különböző piaci szereplők eltérően azonosíthatják vagy címkézhetik a felhalmozási szakaszt, saját keretrendszerük, adataik és kockázati szemléletük függvényében.