Definíció
A kriptópiacokon az arbitrázs egy piaci iránytól független (market-neutral) kereskedési koncepció, ahol a szereplők ugyanazon eszköz árfolyamkülönbségeiből próbálnak profitálni különböző kereskedési helyszínek között. Az az elv áll mögötte, hogy egy azonos tokennek minden kellően likvid piacon közel azonos áron kellene forognia, az eltérések pedig átmeneti piaci hatékonysági hiányosságokat tükröznek. Az arbitrázs szereplői (arbitrázsőrök) egyszerre vásárolják meg az eszközt ott, ahol alulárazott, és adják el ott, ahol túlárazott, így próbálják a két ár közötti különbséget profitként „bebetonozni”. Hatékony piacokon ez a tevékenység segít a különböző platformok árait egymáshoz igazítani, és csökkenti a tartós félreárazásokat.
A digitális eszközök piacán az arbitrázs gyakran a centralizált tőzsdék (CEX-ek) és a decentralizált tőzsdék (DEX-ek), illetve több CEX között zajlik. A koncepció feltételezi, hogy a kereskedő elég gyorsan tudja végrehajtani és elszámolni az egymást kiegyenlítő ügyleteket ahhoz, hogy az árkülönbség ne záródjon be a folyamat befejezése előtt. A tranzakciós költségek, a slippage és a késleltetés (latency) kulcsfontosságú korlátok, amelyek meghatározzák, hogy egy látszólagos arbitrázs-marzs ténylegesen realizálható-e. Fogalomként az arbitrázs számos kvantitatív és market making stratégiának az alapja, amelyek stabilizálják az on-chain és off-chain likviditást.
Kontextus és használat
Az arbitrázsról gyakran annak kapcsán esik szó, hogyan tartható fenn ugyanannak a tokennek az árparitása a CEX- és DEX-piacok között. Amikor az order bookok vagy az automatikus market maker poolok árazása eltér egymástól, az arbitrázsőrök kiegyenlítő erőként lépnek fel: a félreárazott oldallal szemben kereskednek addig, amíg az eltérés le nem szűkül. Ily módon az arbitrázs egy alapvető mechanizmus, amelyen keresztül a decentralizált likviditás igazodik a szélesebb piaci árakhoz.
Mivel az arbitrázs kis árkülönbségek megragadására épül, a fogalom szorosan összefügg a slippage-pel és a végrehajtás minőségével. A magas slippage vagy díjak lenullázhatják a jegyzett marzs alapján elméletileg elérhető profitot, és a látszólagos lehetőséget veszteséggé változtathatják. Fejlettebb szakmai diskurzusban az arbitrázst a piaci mikrostruktúra strukturális jellemzőjeként kezelik, amely azt tükrözi, hogyan hat egymásra az információ, a likviditás és a tranzakciós költségek rendszere a különböző kereskedési helyszíneken.