Definíció
Az eszközfedezetű token egy olyan kriptotoken, amelynek értéke konkrét, tartalékban tartott mögöttes eszközökhöz van kötve. Ezek a tartalékok lehetnek fiat pénznemek, aranyhoz hasonló nyersanyagok, ingatlanjogok vagy hagyományos pénzügyi eszközök, például kötvények vagy más értékpapírok. A tokent úgy tervezik, hogy arányos követelést vagy kitettséget testesítsen meg ezekre a fedezeti eszközökre, így az értéke nem pusztán a kriptópiaci spekulációtól függ. Felépítése ellentétben áll például egy algoritmikus stabilcoin (Algorithmic Stablecoin) modelljével, amely az értéktartást kifejezett tartalékok helyett protokollszabályokra alapozza.
Fogalmi kategóriaként az eszközfedezetű tokenek a blockchain (blockchain) alapú reprezentáció és a hagyományos eszköztulajdon vagy jogosultság metszéspontjában helyezkednek el. Tipikusan jogi, letétkezelői vagy szerződéses megoldásokra támaszkodnak annak biztosítására, hogy minden egyes token a fedezeti eszközalap meghatározott mennyiségének vagy hányadának feleljen meg. A fedezet hitelessége attól függ, mennyire átláthatóan kezelik a tartalékokat, és mennyire egyértelműen vannak meghatározva a tokenbirtokosok jogai. Emiatt az eszközfedezetű tokenek kulcsfogalmat jelentenek az off-chain érték kriptópiaci, tokenizált megjelenítésének megértéséhez.
Kontextus és használat
A szélesebb eszközkategórián belül az eszközfedezetű tokeneket olyan fogalmi keretként használják, amely a natív blockchain (blockchain) eszközökön kívülről származó érték tokenizálását írja le. Lehetővé teszik, hogy a hagyományos eszközök jellemzői – például stabilitás, hozam vagy jogi igény – olyan tokenformába kerüljenek, amely nyilvános vagy engedélyezett hálózatokon foroghat. A tervezés középpontjában az áll, hogy a tokenkínálat és a mögöttes tartalékok mennyisége vagy értéke között egy-az-egyhez vagy szabályalapú kapcsolat legyen.
A stabil értékű eszközökről szóló vitákban az eszközfedezetű tokeneket gyakran szembeállítják az olyan modellekkel, mint az algoritmikus stabilcoin (Algorithmic Stablecoin), amely nem feltétlenül támaszkodik kifejezett tartalékokra. Ez a különbség eltérő kockázati és irányítási profilokra mutat rá, még akkor is, ha mindkettő hasonló árfolyamviselkedést céloz. Ennek eredményeként az „eszközfedezetű token” kifejezés olyan fogalmi címkeként működik, amely azokra a tokenekre utal, amelyek gazdasági lényege az azonosítható, elkülönített fedezeti eszközökben gyökerezik, nem pedig pusztán algoritmikus vagy fedezetlen mechanizmusokban.