Definíció
A call opció egy pénzügyi származtatott (derivatív) termék, amely a birtokosának jogot, de nem kötelezettséget biztosít arra, hogy egy meghatározott mögöttes eszközt egy előre rögzített kötési áron (strike árfolyamon) megvásároljon egy adott lejárati napig vagy azon a napon. A kriptopiacon a mögöttes eszköz jellemzően egy konkrét kriptovaluta vagy egy kriptoindex, és a szerződést gyakran készpénzben vagy a mögöttes tokenben számolják el. A call opció vevője opciós prémiumot fizet az eladónak (kiírónak) ezért a jogért cserébe. Az eladó vállalja a kötelezettséget, hogy leszállítja a mögöttes eszközt a kötési áron, ha a vevő él az opció lehívásának jogával.
A call opció értékét olyan tényezők befolyásolják, mint a mögöttes eszköz aktuális ára, a hátralévő idő a lejáratig, valamint a várható volatilitás (volatility). Amikor a mögöttes eszköz piaci ára a kötési ár fölé emelkedik, a call opció értékesebbé válik, mert jogot testesít meg a piaci árnál alacsonyabb áron történő vásárlásra. Ha a piaci ár a lejáratig a kötési ár alatt marad, az opció jellemzően értéktelenül jár le, így a vevő vesztesége a kifizetett prémiumra korlátozódik. A call opciók különböznek a perpetual futures szerződésektől és a spot piaci ügyletektől, mivel feltételes jogot biztosítanak, nem pedig folyamatos vagy azonnali kereskedési kötelezettséget.
Kontextus és felhasználás
Kereskedési környezetben a call opciót arra használják, hogy a kereskedő felfelé irányuló árfolyamkitettséget szerezzen egy eszközre, miközben a kockázati profilja előre meghatározott, és a kifizetett opciós prémiumra korlátozódik. A piaci szereplők a volatilitást (volatility) és más piaci tényezőket elemzik annak megítélésére, hogy egy call opció ára vonzó-e a mögöttes eszköz várható jövőbeli ármozgásához képest. A call opció struktúrája lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy az irányra vonatkozó várakozásaikat elválasszák attól a teljes tőkekitettségtől, amelyre a spot piacon lenne szükség.
A tágabb derivatív piacokon a call opciók olyan eszközökkel együtt léteznek, mint a perpetual futures, amelyek lejárat nélkül biztosítanak folyamatos, tőkeáttételes kitettséget. Ezzel szemben a call opciók időhöz kötöttek, és értékük csökken, ahogy közeledik a lejárat, különösen akkor, ha a mögöttes árfolyam messze marad a kötési ártól. Ez a call opciókat a kockázatkezelés és a spekuláció egy önálló eszközévé teszi, ahol az opciós prémium, a volatilitás (volatility) és a lejáratkori kifizetés viszonya határozza meg a kereskedő teljes kockázati profiljában betöltött szerepüket.